Mit tegyek, ha nem jönnek az ötletek?
Tudd meg, miért nem az asztalnál görnyedve fogod megtalálni a megoldást.
A séta ereje: amikor a megoldások nem az asztal mellett születnek
Tudod, mi a közös a Bridgerton legforróbb jeleneteiben és a te megoldatlan munkahelyi problémáidban? Mindkettő akkor születik meg, amikor senki sem ül az asztalánál görnyedve.
Shonda Rhimes, a Netflix sikersorozatának alkotója, aki minden egyes fordulatával milliókat tart lázban, nem véletlenül sétál el az íróasztalától, amikor egy-egy karakter sorsa épp zsákutcába fut. A tudomány szerint neki van igaza, nem neked meg a végtelen kávéknak, amikkel próbálod erőltetni az agyad.
De mielőtt félredobnád ezt a cikket azzal, hogy ‘persze, neki könnyű, ő milliókat keres a sétálgatásból‘, van egy meglepetésem. Ez a módszer működik akkor is, ha nem egy világsikert, csak a holnapi prezentációdat akarod összehozni.
Miért nem működik a görcsös gondolkodás?
Próbáltál már tíz percig erőlködni, hogy kitaláld, mit főzz ma este úgy, hogy a kamaszod nem eszik húst, a kicsi utálja a zöldséget, a párod pedig paleo diétázik? Szerintem beláttad, hogy job ötlet sétálni…
Az agyad nem olyan, mint az izmaid. Nem működik a ‘csak még egy kicsit erősebben‘ módszer. Ha egy súlyzót emelsz, és még keményebben próbálkozol, talán sikerül még egy ismétlés. De ha egy problémán töröd a fejed, és még erősebben próbálsz gondolkodni… nos, valószínűleg csak egy fejfájást szerzel.
Minél jobban erőlteted, annál inkább beszűkül a gondolkodásod. Olyan ez, mint amikor egy szót sokszor kimondasz egymás után – egy idő után elveszti a jelentését, és csak egy értelmetlen hangsor marad. Az agyad ugyanezt csinálja a problémáiddal, ha túl sokáig bámulod őket.
A Stanford kutatói szerint amikor az asztalnál ülve próbálsz megoldani egy problémát, az agyadnak csak egy kis része aktív – pont az a része, ami már amúgy is patthelyzeben van. Mintha egy zsákutcában próbálnál meg újra és újra megfordulni ugyanazzal a manőverrel.
Tanulj Shonda Rhimestől!
De nézzük, mit csinál Shonda Rhimes, amikor egy karakter sorsa zsákutcába fut a Bridgertonban. Nem ül ott görcsösen az íróasztalánál, várva, hogy Lady Whistledown következő pletykája magától megíródjon. Ehelyett feláll és sétálni indul.
„A legjobb történetfordulatok akkor jutnak eszembe, amikor csak úgy céltalanul sétálok” – nyilatkozta egy interjúban. És nem, ez nem valami hollywoodi hóbort. A Stanford kutatói bebizonyították, hogy a séta akár 60%-kal is növelheti a kreatív gondolkodás képességét. Hatvan százalék! Ennyi erővel akár turbófeltöltőt is szerelhetnél az agyadra.
A séta tudományos háttere
De miért működik ez? Mert amikor sétálsz, az agyad egy különleges üzemmódba kapcsol. A tudósok ‘diffúz módnak‘ hívják ezt az állapotot, én inkább úgy hívom: ‘végre nem görcsölős mód‘. A lényeg, hogy míg te csak andalogsz és nézed a fákat, az agyad szabadon kalandozhat az ötletek között, új kapcsolatokat teremtve olyan gondolatok között, amik eddig meg sem találták egymást.
És a legjobb része? Egyszerűen csak fel kell állnod, és el kell indulnod. Bárhová. A tested tudja, mit kell tennie – elvégre evolúciós szempontból több millió éves gyakorlatunk van ebben az ‘egy láb a másik után‘ dologban.
Mit bizonyított a tudomány?
A Stanford-kutatók nem csak úgy dobálóztak azzal a 60%-os számmal. Több mint 170 embert vizsgáltak különböző kreatív feladatok megoldása közben. Az eredmény? A sétálók nemcsak több megoldást találtak, de azok eredetibbek is voltak. Képzeld el, hogy a kreatív agyad hirtelen másfélszer olyan gyorsan pörög – na, ezt teszi a séta.
A séta hatása az agyra
A német agykutatók pedig egészen a részletekig leástak. Modern képalkotó eljárásokkal figyelték az amygdalát – az agy ‘stresszközpontját‘. És mit láttak? Hogy egy egyszerű séta után ez a terület olyan nyugodt lett, mint egy zen szerzetes meditáció után. Nem rossz eredmény egy ingyenes tevékenységtől, igaz?
A Harvard kutatói pedig valami egészen elképesztőt fedeztek fel a hippokampuszban – ez az a régió, ami a memóriáért és a térbeli tájékozódásért felel. Kiderült, hogy a rendszeres séta nemcsak aktiválja ezt a területet, de serkenti az új idegsejtek képződését is. Igen, jól olvastad: az agyad szó szerint növekszik a sétálástól!
A „Ne görcsölj, sétálj!” módszer gyakorlati útmutatója
Rendben, szóval most már tudod, hogy a séta nem csak egy divatos időhúzás, hanem tudományosan igazolt szuperképesség. De hogyan használd ezt a való életben?
A 10 perces szabály
Ha már 10 perce bámulod ugyanazt a problémát és semmi nem történik – állj fel! Nem, nem öt perc múlva. Most. Az a megoldás, amin görcsölsz, úgysem fog megszületni a következő tíz perc üres monitorbámulásától.
A ‘Hogyan sétálj okosan’ kisokos
- NE vidd magaddal a telefont! Vagy ha muszáj, legalább kapcsold ki az értesítéseket. Az agyad nem tud új kapcsolatokat teremteni, ha öt percenként megnézed az Instát.
- NE tervezd meg az útvonalat! Ez nem edzés vagy teljesítménytúra. Menj amerre a lábad visz. A kreativitás nem szereti a GPS-t.
- IGEN, séta közben szabad a problémára gondolni, de lazán. Úgy képzeld el, mintha egy régi baráttal beszélgetnél róla egy kávé mellett.
- IGEN, működik akkor is, ha csak a folyosón sétálsz fel-alá.
Mikor sétálj?
- Amikor már tíz perce bámulod ugyanazt a problémát
- Ha azon kapod magad, hogy újra és újra ugyanazt a rossz megoldást próbálgatod
- Amikor úgy érzed, hogy ‘kifogytál az ötletekből‘
- És igen, akár a kollégáddal együtt is! A közös séta közben gyakran olyan megoldások születnek, amik az irodában eszünkbe sem jutnának.
A leggyakoribb kifogások és miért nem érnek semmit
‘Nincs időm sétálni!’
- De arra van időd, hogy órákig görcsölj egy probléma felett? Tényleg?
‘De mit gondolnak majd mások?’
- Ugyanazt, amit Shonda Rhimesről: hogy valami működőt csinálsz. Különben is, mióta érdekel, mit gondolnak mások a munkafolyamatodról?
‘De esik az eső!’
- Van olyan, hogy rossz idő? Vagy csak rossz öltözék? (Oké, ezt a motivációs közhelyet most sajnálom, de igaz.)
Indulj el az első lépéssel!
És most képzeld el a következő alkalmat, amikor elakadsz egy problémával. Ahelyett, hogy órákat töltenél az asztalnál görcsölve, eszedbe jut Shonda Rhimes és a tudomány. Felállsz, és elindulsz sétálni.
Nem, valószínűleg nem fogsz rögtön egy Bridgerton-szintű történetet kitalálni (bár ki tudja?). De az agyadnak megadod azt a szabadságot, amire szüksége van az új ötletekhez. És ez több, mint amit a monitorbámulás valaha is adhat.
Lady Whistledown biztos forrásból tudja: a legforróbb pletykák és a legjobb ötletek nem az íróasztalnál születnek. Hanem két lépés között, amikor végre hagyod az agyad szabadon szárnyalni.
Szóval, mi lesz? Továbbra is az asztalnál görnyedsz, várva a csodát? Vagy felállsz, és végre adsz egy esélyt az agyadnak, hogy azt tegye, amiben a legjobb – hogy meglepjen téged?
A következő lépés már szó szerint rajtad áll.
Források és hivatkozások:
Oppezzo, M., & Schwartz, D. L. (2014). „Give your ideas some legs: The positive effect of walking on creative thinking.” Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/24749966/Kühn, S., & Gallinat, J. (2013). „The Association of Physical Activity with Brain Structure and Function in Healthy Adults.” Cerebral Cortex.
https://academic.oup.com/cercor/article/23/9/2251/364136Erickson, K. I., et al. (2011). „Exercise training increases size of hippocampus and improves memory.” Proceedings of the National Academy of Sciences.
https://www.pnas.org/doi/full/10.1073/pnas.1015950108Oakley, B. (2014). A Mind for Numbers: How to Excel at Math and Science (Even If You Flunked Algebra).
https://barbaraoakley.com/books/a-mind-for-numbers/Shonda Rhimes TED Talk.
https://www.ted.com/speakers/shonda_rhimes