Az állatok humanizálása és a társadalmi hatása
A következmények nélküli szeretet
Egy átlagos nap, 2024-ben
Tegnap este egy luxus kutyahotelben ‘wellness hétvégét’ foglalt valaki a francia buldog kislányának, miközben a recepciós meséli, hogy a múlt héten ugyanez a kutya azért nem jöhetett, mert depressziós volt és nem hagyhatta ki a ‘kutyapszichológust’. A kutya Instagram oldalán azt látom, hogy havi 300 ezret költ a gazdi különböző szolgáltatásokra – az étrendtervező specialistától kezdve a havi kutya-asztrológiai tanácsadáson át a személyi kutyatrénerig, aki nem sétáltatja, csak ‘mindfulness’ gyakorlatokat végez vele. Mindeközben a kutya allergiás mindenre, túlsúlyos, és a babakocsijából nézi, ahogy más kutyák önfeledten kergetőznek a parkban. Ha most azt gondolod, hogy ez túlzás – nos, bár az lenne.
Határok nélkül
De ez a mi 2024-es valóságunk, és ideje beszélnünk róla. Ne értsd félre: nem az ember és állat közötti kötődéssel van a baj. Ez egy ősi, természetes kapcsolat, ami évezredeken át formálódott. A kutya nem véletlenül lett ‘az ember legjobb barátja’. De valami megváltozott. Valahol, valamikor átléptünk egy határt – és most nem a szeretet többletéről beszélünk, hanem annak egy torz, az állatokat végletesen emberiesítő formájáról.
A valódi kérdés
A valódi kérdés nem is az, hogy miért költünk százezreket kutyakozmetikusra, hanem hogy mi, emberek, mit kompenzálunk ezzel? Miért van az, hogy aki a kutyájával minden este egyórás mindfulness gyakorlatot végez, az esetleg a saját gyerekével nem tud tíz percet nyugodtan beszélgetni? Nézzünk szembe vele: az állatainkkal kialakított kapcsolat sokszor menekülési útvonal. Menekülés az emberi kapcsolatok bonyolultsága elől. Mert míg egy másik ember visszabeszél, véleménye van, esetleg kritizál – addig a kedvencünk feltétel nélkül elfogad. Nem kérdőjelezi meg a döntéseinket, nem kér számon, és főleg: nem csalódik bennünk. Vagy legalábbis mi ezt hisszük.
Státuszszimbólum lett a szeretet
De van itt még valami. A közösségi médiában több százezer követővel rendelkező kisállat-profilok, a luxus kutyahotelek, a különleges kezelések mind-mind státuszszimbólummá változtatták az állatokkal való kapcsolatunkat. Már nem elég szeretni őket – meg kell mutatni, hogy MI jobban szeretjük őket, mint bárki más. Az állataink az önmegvalósításunk és önkifejezésünk eszközeivé váltak, és ez talán többet árul el rólunk, mint amennyit szeretnénk.
A régi és az új valóság
Húsz évvel ezelőtt egyszerűbb volt a képlet: az állat, az állat volt. Szerettük őket, gondoskodtunk róluk, de nem vártuk el tőlük, hogy megfeleljenek emberi normáknak. Ma viszont egy francia bulldog lehet influencer, járhat pszichológushoz, lehet depressziós – csak épp kutya nem.
A következmények nélküli kapcsolat
De a legérdekesebb ebben az egészben nem is az, hogy mennyit költünk az állatainkra, vagy hogy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe. A valódi különbség a kapcsolat természetében van. Az állataink olyan ‘kapcsolati formát’ kínálnak, ahol nincs következmény, nincs elvárás – és főleg: nincs felelősség. Gondoljunk csak bele: amikor a törpemalaccal gügyögünk, az sosem fog minket számon kérni. Amikor a kutyánkkal mindfulness gyakorlatokat végzünk, az sosem fogja megkérdőjelezni ennek értelmét.
Az iparág, ami ránk épít
Az európai 40 milliárd eurós kisállat-ipar nem a magányunkat próbálja betölteni. Sokkal inkább egy új jelenségre épít: arra a vágyunkra, hogy úgy ‘szerethessünk’, hogy közben nekünk ne kelljen változni, fejlődni vagy szembenézni önmagunkkal.
Az önbecsapás ipara
És míg mi észre sem vesszük, hogy mit művelünk, egy egész iparág épült erre a furcsa kapcsolati dinamikára. A kutyahoroszkóp app készítői pontosan tudják, hogy nem a kutyának van szüksége asztrológiai előrejelzésre. A luxus kutyahotelek nem azért kínálnak aromaterápiát, mert a francia bulldog értékelné a levendula illatát. Ez mind nekünk szól – egy olyan világot építünk, ahol az állatainkkal való kapcsolat nem az ő természetes igényeikről szól, hanem a mi vágyainkról egy következmények nélküli szeretetre.
A milliárdos üzlet
És ez az iparág virágzik. A számok önmagukért beszélnek: a globális állateledel-piac értéke 2019-ben 87,09 milliárd USD volt, és 2024-re várhatóan eléri a 113,2 milliárd USD-t. De ne gondoljuk, hogy itt csak alapvető ellátásról van szó. Európában évente közel 40 milliárd eurót költünk kisállatokkal kapcsolatos termékekre és szolgáltatásokra, amiből:
- 21 milliárd euró megy el állateledelre
- 8,5 milliárd kiegészítőkre
- 10 milliárd szolgáltatásokra
És a trend csak erősödik: a háziállatok életminőségét – pontosabban a mi elképzelésünket az ő életminőségükről – javító eszközök és szolgáltatások piaca 2028-ra várhatóan 20 milliárd dollárosra nő.
Az illúzió ára
A legérdekesebb ebben az egészben, hogy ez az iparág még gazdasági nehézségek idején is növekszik. Miért? Mert nem az állatokról szól, hanem rólunk. A luxuskutyakozmetikától a kutya-jógaoktatóig minden szolgáltatás arra épít, hogy mi, emberek, készek vagyunk bármit megfizetni azért az illúzióért, hogy tökéletes kapcsolatban élünk – még ha ez a kapcsolat valójában egyoldalú is.
Kellemetlen kérdések ideje
Talán itt az ideje feltenni magunknak néhány kellemetlen kérdést. Miért van az, hogy képesek vagyunk havi 300 ezret költeni különféle állatterápiákra, miközben a kutya alapvető ösztöneit és igényeit figyelmen kívül hagyjuk? Mi ez az egész megfelelési kényszer az állattartásban? És végül: nem lehetséges, hogy ez az egész csak arról szól, hogy találtunk egy területet az életünkben, ahol következmények nélkül élhetjük ki azt az illúziót, hogy tökéletes kapcsolatban élünk?
A humanizálás csapdája
A kutatások szerint az állatok ‘humanizálása’, vagyis emberi tulajdonságokkal való felruházása egyre erősödő tendencia. De nézzünk a felszín alá: mit jelent ez valójában? Amikor egy kutyának születésnapi zsúrt rendezünk tortával és vendégekkel, az nem a kutyának öröm – neki fogalma sincs róla, hogy születésnap van. Amikor dizájner ruhákba öltöztetjük, az nem az ő komfortérzetét növeli. Amikor kutyapszichológushoz visszük, mert ‘depressziós’, talán épp azokat a természetes viselkedésformákat pathologizáljuk, amik egy kutyánál teljesen normálisak lennének.
Az irónia csúcsa
És itt van a dolog igazi iróniája: miközben azt hisszük, hogy extra figyelmet és szeretetet adunk az állatainknak, valójában egyre távolabb kerülünk attól, ami nekik természetes lenne. A babakocsiban tolt, túlsúlyos francia bulldog nem azért nem fut és játszik más kutyákkal, mert depressziós – hanem mert mi tettük alkalmatlanná rá, hogy kutya legyen.
Források és hivatkozások:
FEDIAF statisztikák:
A cikkben említett adat, miszerint az európai háziállat-piac évente 40 milliárd eurós költést generál, közvetlenül kapcsolódik az Európai Állateledel Iparszövetség (FEDIAF) adataihoz. Ehhez a link: Index.hu – Európai állateledel-ipar adatai
Globális állateledel-piac adatok:
A cikkben szerepel, hogy 2019-ben a globális állateledel-piac 87,09 milliárd USD-t tett ki, amely várhatóan 2024-re 113,2 milliárd USD-re nő. Ez az adat a Wikipedia „Pet food” szócikkéből származik. Link: Pet food
Állatok „humanizálása” (Pet Humanization):
A cikk sokat foglalkozik az állatok humanizálásának tendenciájával, például a pszichológushoz vitt kutyákról, luxus szolgáltatásokról és „pet parenting”-ről. Ez a Wikipedia „Pet humanization” szócikkében található részletesen. Link: Pet humanization
Gazdasági trendek a luxusállat-iparban:
A háziállatok „luxuscikké” válása és az ennek megfelelő gazdasági trendek szintén szerepelnek a cikkben. Erre forrásként a Franchising.hu cikke használható. Link: A háziállat-szektor felemelkedése